Prológus

Prológus 

Évek teltek el, hosszú-hosszú évek. Pontosan nem lehet tudni, Apámék mindig olyan harminc, negyven évnek mondják. Mióta elpusztult a régi Föld, azóta azon kevés emberek, akik túlélték , felnőttek, sőt megöregedtek, gyermekeik és unokáik születtek. Apám mindig elmesélte, hogy milyen volt a régi élet itt, ezen a kopár, csupasz vidéken, ahol most a városunk terül el. Azt mondta,hogy hatalmas fém és üveg épületekben dolgoztak és laktak az emberek, autó nevű gépek vitték egyik helyről a másikra őket és a Vének mindig azt a furcsa szót használták,hogy modern, ami nekem , vagy a többi fiatalnak, akik az Új világba született, nem mondott semmit, viszont az idősebbek ennél a szónál mindig össze-össze néztek, vagy szomorúan, vagy nevetgélve, esetleg rosszallóan.

A falumban sok legenda terjeng, hogy valójában mi is történhetett a Pusztulás napján. Van, aki úgy tudja, hogy a katasztrófák áradata - földrengések, vulkán kitörések - nem a véletlen művei voltak, hanem tökéletesen megtervezett tömeg gyilkosságok. Sokan azt állították, hogy nem maradtunk egyedül, bár erre senki nem lát esélyt, hiszen nem találkoztunk még olyan emberrel aki nem a városunkban lakott volna. De valami megváltozott.

Itt kezdődik az Én történetem. A Mi történetünk...

... Nata, Luca, Brietta, Hugo, Én.

R.T.Hajnalka